Köszöntjük a Szeret-Klézse Alapítvány, Csángók weboldalán! Reméljük sok és érdekes információval szolgálhatunk! Kellemes böngészést kívánunk!

          Főoldal                                      Kultúra                                        Vallás                                            Oktatás                                          Turizmus

A bukovinai öt falut (Andrásfalva, Hadikfalva, Istensegíts, Fogadjisten, Józseffalva) a bukovinai csángók lakják. A XVIII. század második felében a madéfalvi veszedelem után kimenekült csíki székelyek alapították a falvakat. Hadik András altábornagy szerette volna Moldvából Erdélybe visszahozni a székelyeket, de vezetésével nagy részük Bukovinába települt. 1775-ben Bukovina területét császári csapatok szállják meg. A megszállást báró Splényi Gábor tábornok irányította és mint e tartomány első kormányzója elfoglalta helyét Csernavicban. Hamarosan népszámlálást tartott és a Bécsben küldött jelentésében hangsúlyozta, hogy a gyéren lakott Bukovinát be kellene népesíteni. Az egyik változat szerint Hadik vezette át a székelyeket Moldvából Bukovinába. Egy másik változat szerint pedig az osztrák közigazgatás 1776-ban Mártonffy Mór, minorita szerzetest Moldvából Bukovinába hěvatta és 1776–1777-ben Bukovinában megszületett az első két nagy falu: Fogadjisten és Istensegíts. 1784-től Hadik közbenjárására az osztrák kormány, a haditanács és Bukovina két kormányzója (1778-ban Splényi távozott) együttes erővel akarták megvalósítani a telepítést. 1784–1785 között megalakul Hadikfalva,

Józseffalva és utolsónak Andrásfalva.[1] 1880–1941 között több csoportban visszaköltöztek a Kárpát medencébe. Egy csoport Dévára kerül, dévai csángók, akik a bukovinai székelyekkel szemben vállalják a csángó etnonimet. Csoportok kerültek Pancsova (Jugoszlávia) és Bonyhád (Magyarország) környékére és Budapest vonzáskörében is élnek.[2]


 

[1]   SEBESTYÉN Ádám, A bukovinai andrásfalvi székelyek élete és története Madéfalvától napjainkig,

     Szekszárd  1972, 16–20.

[2]   HAJDÚ–MOHAROS József, Moldva–Csángóföld–csángó sors. Könyvek 16., Vörösberény 1995, 16.