A történelmi Magyarország egykori határán, Budapesttől közel 800
km-re, a Gyimesi-szorosban, a XVII. század elején épült Rákóczi-vár
lábánál áll egy vasúti őrház...
>>>>>
Jerney János, aki 1844 és
1845-ben kutatott, a moldvai csángó–magyarságon belül két csoportot
különböztet meg: a csángó–magyar és a székely–magyar népességet. Ezt a
megkülönböztetést vallják Weigand Gusztáv és Lükő Gábor kutatók is.
Szabó T. Attila három csoportra osztja a moldvai magyarságot:
Brassó környékén, a
Barcaságban élnek a hétfalusi csángók hét faluban (Bácsfalu,
Csernátfalu, Hosszúfalu, Tüskős, Tatrang, Zajzon, Pürkerec), akik
székely származásúak. A XIV. században a brassói szászok jobbágyai
lettek, fölvették az evangélikus vallást, de nyelvükhöz és
hagyományaikhoz hűségesek maradtak.
A Tatros völgyében (Gyimesbükk, Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplok) élnek
a gyimesi csángók, akik részben a korábban Moldvába menekült, részben
az Erdélyben maradt székelyekből származnak.
A bukovinai öt falut (Andrásfalva, Hadikfalva, Istensegíts,
Fogadjisten, Józseffalva) a bukovinai csángók lakják. A XVIII. század
második felében a madéfalvi veszedelem után kimenekült csíki székelyek
alapították a falvakat. Hadik András altábornagy szerette volna
Moldvából Erdélybe visszahozni a székelyeket, de vezetésével nagy
részük Bukovinába települt.
Széchenyi-díjas magyar tanár,
történész, néprajzkutató, a csángók történetének, kultúrájának
kutatója.
Gyermekkorában megtapasztalta a
csíksomlyói kegyhely pünkösdi búcsújának különlegességét. Ekkor
találkozott először az ide zarándokló moldvai csángókkal.
Domokos Pál Péter 1929-ben, huszonnyolc
éves korában indult első ízben a csángók közé. Összegyűjtött anyagát
Bartóknak és Kodálynak is bemutatta, akik további kutatásokra
ösztönözték.
1991-ben a könyvtára csángó
vonatkozású anyagait átadta a Győrben alapítandó Arrabona Universitas
Társadalomtudományi Karán működő Hungarológiai Tanszéknek. A
gyűjtemény mellett százezer forintos alapítványt is tett olyan csángó
fiatal képzésére, aki diplomaszerzés után visszatér szülőföldjére.
Az alapítvány alapítója Duma András,
klézsei csángó-magyar. Az alapító abból a célból hozta létre az
alapítványt, hogy képviselje és elősegítse a csángó magyarok érdekeit
és jogait a román állam keretén belül.
A
Szeret-Klézse Alapítvány lett így 1999-ben első Csángóföldön
bejegyzett alapítvány,
amely a csángók gondjaival kezdett foglalkozni és ezekre a megoldást
keresni. Más ilyen intézmény nem létezett.
2009-ben hoztuk
létre a „Phoenix-FARAOANI-Forrófalva Kulturális Egyesületet”. Az
egyesület célkitűzései: magyar nyelvi programok, a hagyományok
megtartása, a csángó nyelvjárás őrzése, a magyar nyelv tanítása, a
csángó táncok tanítása és máa tevékenységek... >>>>>
Lakatos Demeter
(Szabófalva,
1911.
november 9. –
Szabófalva,
1974.
augusztus 21.) az első híres
csángóköltő, az északi csángó
nyelvjárás egyetlen szépirodalmi megörökítője.
Demse Márton: 1943-ban született
a Bákó megyei Somoskán (Klézse község). Székelyudvarhelyen végzett
tanítóképzőt, majd odahaza lesz tanító. A Szekuritáte zaklatásai miatt
kirúgják a tanügyből, mozdonyvezető lesz, ezután kitelepszik
Magyarországra. Jelenleg újságíró. Kötete: Csángó küzdelem
(önéletírás, 2005)Somoskai tél, 2007.
Iancu Laura
(Moldva (Románia), Magyarfalu, 1978. - ) kortárs magyar író és költő.
Középfokú tanulmányait a csíkszeredai
képzőművészeti középiskolában végezte. Budapesten óvodapedagógusként,
majd teológus-hittanárként diplomázott. A BCE Századvég Politikai
Iskolában politikai szakértőként, a Szegedi Tudományegyetemen
néprajzosként végzett, jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Néprajzi
Tanszékén PHD hallgató. 2000-től jelennek meg szépírásai. 2006-tól a
csíkszeredai Moldvai Magyarság c. folyóirat budapesti szerkesztője, az
Erdélyi Magyar Írók Ligájának és a Magyar Írószövetségnek a tagja.
Könyve,
Csángó vagyok, bátran mondhatjuk: újabb jelentős esemény e hányatott
sorsú népcsoport, a moldvai csángók művelődéstörténetében: hiszen
Duma-István András, és Iancu Laura után Gábor Feliciában újabb
szépírót köszönthetünk. A kötet,
amely címéhez híven egyszerre emlékezés és hitvallás közelebb hozza,
emberi távolságba varázsolja a csángómagyarokat, és magától értetődővé
teszi: sorsuk a mi sorsunk, küzdelmük a mi küzdelmünk is.
Duma-István
András (Klézse,
1955. november 27.) autodidakta moldvai csángó költő, író, művelődés-
és iskolaszervező, lapszerkesztő.
Élete
A Bákó megyei Klézsén született. Az iskolát román
nyelven végezte. Magyarul beszélni szüleitől tanult, írni és olvasni
pedig felnőttfejjel, magától kezdett tanulni régi imakönyvekből.
Érettségi után egy darabig vasmunkás volt, majd munkanélküliként
hazatért Klézse Tyúkszer nevű részébe gazdálkodni. Archaikus és
eredeti csángó nyelven és szemlélettel ír. Versei sok helyen hitelesen
őrzik a csángó dialektus állapotát.
A magyar nyelv oktatásáért való moldvai küzdelem egyik
kezdeményezője. Szervezője (1999.-ig) a Moldvai Csángómagyarok
Szövetségének. 1998-től kétnyelvű (magyar, román) lapot szerkeszt
Mi magunkról - Noi Despre Noi címmel. 1999-ben létrehozta a
Szeret-Klézse Alapítványt, azon belül pedig a Klézsei Magyar Házat
és a Petrás Incze János Tájmúzeumot. 2000-ben Bocskai díjjal
tüntették ki.
Művei
Én országom Moldova (versek),
Hargita Kiadó, Csíkszereda, 2000
Mi magunkról (folyóirat)
Csángó mitológia, Havas Kiadó,
Kézdivásárhely,2005, 2007 ISBN 9789738829435
Szeret, Klézse... (avagy:) "Innet nem menek ha éppen
kergetnek" (film), 2005
Csánglia (versek), Zelegor
Kiadó, Kézdivásárhely, 2010 (A Wikipédiábl, a szabad enciklopédiából)
Amennyiben
akármilyen konstruktív megjegyzésük van a a weblappal kapcsolatban, kérem
írjanak a
duma_daniel2004@yahoo.com címre.
Tisztelettel: Duma Dániel
n.jpg)
