Jerney János, aki 1844 és 1845-ben kutatott, a moldvai csángó–magyarságon belül két csoportot különböztet meg: a csángó–magyar és a székely–magyar népességet. Ezt a megkülönböztetést vallják Weigand Gusztáv és Lükő Gábor kutatók is. Szabó T. Attila három csoportra osztja a moldvai magyarságot:

            a, az északi csángóknak nevezett csoport Román körül, a várostól észak-északnyugat és délkeleti irányban él. Ide a következő falvakat soroljuk: Szabófalva, Pildeszt (Pildeşti), Újfalu (Traian), Jugán (Jugan), Gerejesten (Ghereieşti), Bargovány (Bărgăoani), Dokia (Dochia), stb. Nyelvi szempontból ide tartozik még Belusest (Beluşeşti), Ploskucén (Ploscuţeni) és Válény (Văleni). Ezek közül Szabófalva és Kelgyest a legnagyobb falvak. A felsorolt falvak egy részébe már csak az öregek beszélik valamennyire a magyar nyelvet, a többi faluban a magyarság nyelvileg teljesen asszimilálódott a románhoz. Az északi csángók azok, akik a legrégibb dialektust beszélik, mely legjobban hasonlít a XIV–XV. századi magyar nyelvhez.

            b, a moldvai magyarság másik csoportját az úgynevezett déli csángók alkotják, akik a Szeret völgyében, főleg Bákó környékén élnek. Ide ilyen falvakat sorolhatunk mint például: Szakatúra (Săcătura), Bogdánfalva (Valea Seacă), Álbény (Albeni), Újfalu (Bălcescu), Trunk (Galbeni), Nagypatak (Valea Mare), és az erős székely hatást mutató Diószén. Az utóbbi falu kivételével az összes többi faluban élő magyarságot sziszegő csángóknak is nevezik.[1]

c, a Szeret folyó jobb és bal partján, a Tatros és a Tázló folyó mellett élő csángóságot székelyes csángóknak nevezzük. Ez a megnevezés utal az eredetűkre is. Tánczos Vilmos e csoporton belül újabb felosztást is használ. Az első csoportba tartoznak a következő falvak: Pusztina, Frumósza, Lészped, Szőlőhegy és környéke, Magyarfalu, Lábnik, Kalugarén. A második csoportba már azokat a falvakat sorolja be, ahol egy régebbi magyar népességre székelyek telepedtek rá: Gyószén, Lujzikalagor, Forrófalva, talán Külsőrekecsin és Szászkút is. A harmadik csoportot azok a csángó  falvak alkotják ahová székely telepesek érkeztek: Bogáta, Dormánfalva (Dărmăneşti), Ketris (Chetriş), Fűrészfalva (Fărăstrău), Klézse stb.[2]