Váciak zarándokútja Moldvába

Bevezető gondolatok

A zarándoklatok mindig valamilyen lelki késztetés miatt történnek. A vallásosság is nagy szerepet játszik és a zarándokok mindig egy vagy több nemes cél érdekében kelnek útra. A zarándokúton résztvevők nem a kényelemre, az extrákra törekednek, vagyis nem elsősorban a testet, hanem a lelket kívánják táplálni.

Előkészületek

Nagy megtiszteltetés volt számomra, amikor felkérést kaptam Dr. Varga Lajos segédpüspök úrtól, hogy segítsek megszervezni egy többnapos moldvai zarándokutat. Még az év elején megkezdtem a szervezést, melyben nagy segítségemre volt Magyarországon többek között Félix Mariut Budapesten tartózkodó lelkész úr, valamint a Vác Alsóvárosi Plébánia titkára Varga Andrásné. A segédpüspök úrral is többször egyeztettem a szervezés, előkészítés során.Az út hivatalos szervezője és lebonyolítója a Legendák Világa Utazási Kft, ahonnan a személyes közreműködő Miskolczi Endre úr volt, akivel már több keresztszülős utat bonyolítottam Moldvában. A szervezéshez Moldvában is segítőkre találtam elsősorban Duma András és Benke Pável személyében.  Összesen 30 zarándok vett rész a 2010. július 5-10. közötti utazásban. Elsősorban a Vác Alsóvárosi Plébániáról jöttek de néhány budapesti résztvevő is volt. A zarándokcsoport lelki vezetője Dr. Varga Lajos segédpüspök úr, a két segítője Hefler Gábor, Kovács József plébános urak és Bodnár Géza teológus-papnövendék volt.

 A zarándokút célja

Az úti célt az utazás kezdeményezője és lelki vezetője Dr. Varga Lajos segédpüspök úr fogalmazta meg: „Az úti célunk: A moldvai csángók, azonban a csángókkal való találkozásokon túl célunk még, az ott található kulturális helyszínek és emlékek, a magyar oktatási helyszínek egy részének megtekintése, a természeti szépségek és történelmi emlékek megtekintése is. Nem Erdélyt akarjuk bejárni, hanem a moldvai csángókkal szeretnénk találkozni, vállalva a zarándokút nehézségeit.” A szervezési feladat nagy volt, hiszen ez a zarándokút volt az első, amikor magyar püspök, magyar zarándokokkal moldvai plébánosokat, plébániákat látogatott meg és a meglátogatott plébániák templomában magyar nyelvű szentmisét mutatott be. Az események jelentőségét kiemeli, hogy a Iasi (Jászvásári) Püspökségről, személyesen Petru Gherghel püspök úrtól kaptunk magyar nyelvű kérelmünkre engedélyt Félix Mariut lelkész úr közreműködésével. A téma fontossága miatt a vallási eseményekkel kezdem meg beszámolómat.

Magyarországi és moldvai papok találkozása

A helyi plébános urak Moldvában Somoskán, Budán és Pusztinán kedvesen fogadtak. A barátságos beszélgetés során, szívélyes vendéglátásban részesítették a zarándoklat vezetőit és érdeklődéssel ismerkedtek meg a Magyarország Katolikus Egyház lelkipásztoraival. A plébániai beszélgetéseken szó esett a zarándok csoport programjáról, a plébániák életéről, a magyarországi és moldvai plébániák hivatalos kapcsolatairól pl. moldvai keresztlevelek kiadása a Magyarországon élő csángóknak stb. Szó került a gondokról és a sikerekről egyaránt. Beszélgettünk a Moldvában működő szerzetesrendekről (pl. verbiták) és a diakónusokról egyaránt. A román-magyar tolmácsolást esetenként Miskolczi Endre úr végezte. Abban a reményben váltunk el, hogy a találkozások a jövőben is folytatódnak Magyarországon és Moldvában egyaránt. A látogatások alkalmával kisebb ajándékok cseréltek gazdát. A zarándoklat minden napján a segédpüspök úr énekes szentmisét tartott, az oda- és visszaúton Csíksomlyón, Moldvában pedig három községben Somoskán, Budán és Pusztinán. A szentmiséken Hefler Gábor gyáli és Kovács József vácrátóti atyák koncelebráltak, valamint Bodnár Géza teológus-papnövendék ministrált. Kovács József plébános úr minden alkalommal a kántor szerepét is felvállalta szívből jövő énekével. (Somoskán orgona kísérettel.) Mindhárom helyszínen a zarándokcsoport tagjain kívül az ott tartózkodó turisták és a helyi hívek közül is többen részt vettek a szentmiséken. A szentmisék után a moldvai csángó hívekkel elbeszélgetve örömmel tapasztaltam, hogy az idősebb korosztály, sőt a fiatalabbak közül is voltak, akik teljes egészében megértették a magyar nyelven elhangzott miseliturgiát, szentleckét, evangéliumot és a szentbeszédet.

 Az egyes helyszíneken a segédpüspök úr szentbeszédének főbb gondolatai:

Somoska

Szerda este 6 órakor kezdődött szentmisén Kósa plébános úr is koncelebrált. Román nyelvű köszöntőjére a segédpüspök úr válaszolt. Elmondta, hogy boldogok vagyunk, hogy itt lehettünk ezen a helyen, ahol több nemzetiség él és szentmisét mutathatunk be. A szentmisén a somoskai fiatalok ministráltak. A segédpüspök úr szentbeszédében kiemelte, hogy nyelvben lehetünk különbözőek, de katolikus hitünkben, a keresztség szentségében egyek vagyunk. Isten mindenkit elfogad, Isten a világ minden népét magához akarja ölelni, az evangélium a világ összes nyelvén szól az emberekhez, hogy egységben elfogadjuk Jézus Krisztus tanításait. Fontos, hogy az evangélium mindenféle nyelven megszólaljon, hiszen ezzel fejezi ki a mindenható Isten, hogy ő mindenkihez szólni akar.

Buda

Deák plébános úr jelenlétében reggel 8 órakor kezdődött a szentmise. A szentbeszédében Dr. Varga Lajos segédpüspök úr az evangéliumot idézve a szeretet kötélékéről szólt. Amikor Istentől népe el akart fordulni, akkor a szeretet kötelékével fogta maga köré népét és megbocsájtott nekik. Az anyagi javakkal kapcsolatban Isten nem az kívánja, hogy mindeninket feladva koldusként éljük. Fontos azonban, hogy az anyagi javak szerzésének egy ésszerű korlátot állítsunk fel, ne váljunk az anyagi javak megszállottjaivá. Ne felejtkezzünk meg az anyagi javak jó célra való fordításáról és a lemondásról sem. Ezzel a szívünkben helyet készíthetünk embertársaink számára és egyben megnyílik számunkra az Isten országa.

Pusztina

Dr. Varga Lajos segédpüspök úr szentbeszédében arról szólt, hogy Isten országa mindenütt jelen van, ahol hívő ember él.  Terveinket Isten tervei alá kell rendelnünk, különben elveszítjük a hitünket és az Istennel fogunk vitatkozni, melynek eredménye lehet az Istentől való elszakadás lesz. Mikor lesz az elhangzott szép szavakból, prédikációkból tanulságtétel? – tette fel a kérdést. A tanuság tétel nem arról szól, hogy a szentes énekeket, imákat bemagoljuk, az evangéliumot tananyagként hirdetjük. A tanítást meg kell éljük és életpéldánknak kell tükröznie azt. Ha tanuságot akarunk tenni Jézus Krisztus és a katolikus hitünk mellet, akkor nem elég az, hogy különböző iskolákban, egyetemeken megtanuljuk a magyar nyelvet. Ha azt akarjuk megélni, hogy szavaink tanuság tétellé váljanak, akkor hagynunk kell, hogy a lélek mégpedig a Szentlélek is átjárja a gondolatainkat, melyeket a nyelvvel adunk át. Szavain pedig tetteinkkel válnak majd láthatóvá mindenki számára. Ezt várják tőlünk csángó testvéreink is. Ebben érthetjük meg a pünkösdi nyelvértés lényegét is, mely nem volt más, mint az Istentől származó kegyelem, melyet a tanítványok tetteikkel váltották tanuság tétellé,

A moldvai zarándokút további eseményeinek összefoglalója:

 A moldvai utunk során elsősorban olyan – a saját erejéből - magyar-oktatási és kulturális tevékenységet folytató helyszíneket kerestünk fel, ahol a Moldva Csángómagyarok Szövetsége nem tart magyar oktatást, vagy a Szövetséggel párhuzamosan más civil szervezet is végez oktatási és kulturális tevékenységet. Ezen szervezetek ismertsége viszonylag kismértékű, támogatásuk mind a Magyar állam, mind a civil szféra részéről csekély vagy egyáltalán nincs meg.

Első nap.

2010. július 5.-én hajnali 5 órakor indult el a busz a Vác Alsóvárosi Római Katolikus Plébánia elől. Alig egy órányi út után Budapesten a Stefánia útnál beszállhattak a budapesti utasok és a 4-es úton folytatta útját immár a teljes zarándokcsoport. A reggeli ima és énekek után Varga Lajos segédpüspök úr tartott elmélkedést. Az út során sok, az úthoz kapcsolódó történelmi anyagot és vallási témákkal kapcsolatos magyarázatot hallhattunk tőle. A turisztikai látványosságokról Miskolczi Endre úr adott tájékoztatót, a csángó témákról személyesen tartottam ismertetőt, beleértve a csángó költészetet, Janku Laura és Duma András személyének és költeményeinek bemutatásával. Irodalmi témában még Hujbert Tamás tanár úr tartott érdekes felolvasást és magyarázatokat. Késö esti órákban (21:00) tartotta Dr.Varga Lajos segédpüspök úr az aznapi szentmisét. Oda- és visszaúton is a Salvator Hotel vendégei voltunk, ahol nem maradt el a szívélyes fogadtatás, a finom vacsora és utána a kényelmes pihenés.

 A második nap a Kegytemlomban tartott reggel ½ 8-as szentmise után felkerestük a gyimesfelsőloki Árpádházi Szent Erzsébet Gimnáziumot, ahol az iskola alapítójának Berszán Lajos atyának voltunk a vendégei. Az atya a gimnázium multját, jelenét és a jövőbeli tervei mondta el, többek között az építésre kerülő tornacsarnokról beszélt. Gyimesbükkön Salamon plébános urat látogattuk meg, tőle hallhattuk meg a templomépítő Dani Gergely mártír plébános és a templom történetét, mely arról nevezetes, hogy a legvadabb kommunista uralom idején létesült, épült fel úgy, mint a gyimesfelsőloki Árpádházi Szent Erzsébet Gimnázium. Gyimesbükkön az ezeréves határon töltöttünk időt, meglátogatva a Magyar Bakterház Múzeumot. Néhány elszánt utas a Rákóczi vár lépcsőit is megmászta, hogy onnan csodálkozzon rá a táj szépségeire. Utunk első moldvai célpontja A Szeret-Klézse Alapítvány háza, ahol az ott tanuló gyerekek tartottak csaknem két órás magyar nyelvű műsort elbűvölve a magyarországi vendégeket. A gyerekek énekét László István furulyás kísérte, akit viszont láthattunk másnap a forrófalvi programban. Természetesen a szentképeket és az elmaradhatatlan csoki ajándékot minden szereplő megkapta. A műsor után megtekintettük az alapítványi csángó kiállítást –melyet Duma András hozott létre. A vacsoraidőt is túlhaladva nagy érdeklődés kísérte Duma András előadását és magyarázatát az ott látható kiállítási anyagról és a csángó kultúráról, mitológiáról.  A csoport egy része az alapítványi ház, Buda, illetve a Tyúkszer vendége volt három napig.Volt részünk a somoskaiak kedves vendéglátásában is, ahol szintén három napig a falu vendége volt Benkéék közreműködésével a csoport egy része. A papok és a sofőrők a klézsei Pizza Maestró panzió kényelmes szobáiban pihenhették ki a fáradalmaikat.

 A harmadik nap Csíkfaluba kirándultunk, ahol meglátogattuk Cselesztin Lőrincet a Csángó Internetes Rádió megalkotóját és működtetőjét. A faluban az útviszonyok miatt kb. 1 km-es sétával jutottunk el Cselesztinék házához. A Mindenkire mély benyomást tett a falu állapota, mely a magyarországi 30-50-es évek faluképét idézte. Megérkezésünkkor szép magyar népénekkel köszöntöttük a háziakat. Cselesztin és családja nagy szeretettel fogadott minket, nem maradt el a finom sütemény és hűsítő italok kínálata. Cselesztin, gyerekkori balesete miatt tolókocsiban fogadott, és innen mesélt életétről, tájékoztatott munkájáról, terveiről. A beszélgetés után több riport is készült. A riportokról és az út addigi eseményeiről és további programjáról Bogdán Tibor a Csángó Rádió egyik fő segítője a Csángó Rádió honlapján adott rövid tájékoztatást. A program további fontosabb helyeiről, mint a csoport moldvai vezetője adok összefoglalást.
A harmadik nap programjához tartozott, hogy leróttuk tiszteletünket Trunkon a mártírhalált halt Dr. prof. Benedek Márton katolikus pap emlékházánál.Még aznap meglátogattuk Forrófalvát, ahol a Phönix Egyesület felnőtt és diák tagjai adtak 2-2 órás magyar nyelvű előadást nagy sikerrel, Antal Vajda Jánosnak az Egyesület alapítójának a vezetésével. A szentképeket és a csoki ajándékot itt is minden szereplő megkapta. A zarándokcsoport tagjai az utazás szervezőkkel rögtönzött gyűjtést kezdeményeztek, melynek eredményeképp a terembérlet árához és az egyesület előadásához jelentős összeggel járultunk hozzá. Este  6 órakor a somoskai templomban tartott Dr. Varga Lajos segédpüspök úr magyarnyelnű szentmisét

A negyedik nap reggelén 8 órakor a budai Szent Márk templomban volt a magyar nyelvűszentmisénk, majd ezután Lészpedre látogattunk. A magyar tanár Márton Attila távollétében a közben a csoporthoz csatlakozott jelenlegi és egykori lészpedi diákok mutatták be az állami iskolában működő magyar kabinetet és beszéltek az oktatásról, a magyar tanulmányaikról és az itt szerzett ének és táncismereteikről. Lészpedről a busz létszámban gyarapodva indult tovább mivel néhány keresztgyerek és szülő csatlakozott a csoporthoz. A vendégek között volt az Erdélyi Mária Rádió (EMR) csíksomlyói stúdiójának riportere Búzás István Ádám úr aki éppen vendégségben volt Lészpeden. Az út során riportok készültek, melyek az EMR műsoraként hallgathatók. Útközben a csángó gyerekek humoros történeteket meséltek a busz utasainak és szép népdalok és népénekek csendültek fel az ajkukról mindenki nagy tetszésére, Mártom Attila tanáruk gondos munkáját tükrözve.
Szabófalván meghallgattuk Perka Mihály professzor úr előadását és megtekintettük a csángó népművészeti és néprajzi gyűjteményét melynek szintén nagy sikere volt. A professzor úrnak a legjobban a magára maradottság fájt és az, hogy évtizedeken keresztül nem kapott és ma sem kap segítséget ennek az ősi csángó település magyar nyelv oktatásának megvalósításához. Ma az is kérdés, hogy ez az értékes gyűjtemény, melyet létrehozott milyen sorsra jut majd… A nap méltó befelezése Voronet ortodox kolostorának és Kacsika búcsújáró hely meglátogatása volt. Az ortodox kolostortemplom csodálatos, színes külső és belső falfestményeivel az ortodoxia szépre való igényét fejezte ki. A szép festmények elmélkedésre biztattak és szeretettel töltötték el a látogatók szívét. A templom hűen tükrözi a keleti keresztény templomok eszmevilágát, melyben a templom a mennyei Jeruzsálem állapotát tükrözi. A kacsikai kegytemplom – mely első időktől fogva a csángók bucsújáró helye - lenyűgözött szépségével még úgy is, hogy a Fekete Madonna kép restaurálás miatt nem volt a templomban. A Fekete vagy származását tekintve a Csesztohovai Madonna közbenjárását kérték a csángók a törökök elleni harcaikban. A kelenbergi (1683, Bécs) csatánál a csentsztohovai Madonna volt az egyik palladium, ami a kép tiszteletét elősegítette A templom kertben lévő Mária-Grottánál imával fejeztük be a látogatást. Tudnunk kell, hogy a Kacsikai Búcsú a csángók Csíksomlyói Búcsúja. Már ottlétünkkor készülődtek csángó falvakban a nagy eseményre, a Kacsikai Búcsúra mely augusztus 15.-én lesz. Az idei búcsúnapon Kacsikán a tervek szerint Erdő Péter bíboros úr celebrálja magyar nyelven a reggel 8 órai szentmisét.

Az ötödik nap is eljött, a búcsú napja. Budán és Somoskán is búcsút vettünk vendéglátóinktól, még egy utolsó cím és telefonváltás és máris indult a busz Bákóba, ahol az Antonescu Múzeum etnográfusa Bukor Julian (Bokor Gyula) fogadott, ékes csángó nyelvjárással köszöntve zarándok csoportunkat. A szép, érdekes és tudományos alapossággal összeállított gyüjtemény mintegy kiegészítette a Szeret-Klézse Alapítványi házban és a Szabófalván látott gyűjtemény anyagát. A három gyűjtemény, kiállítás szinte teljes képet adott a csángó kultúráról és történésekről, a vallási életről, a mesterségekről és nem utolsó sorban a hagyományokról, hiedelemvilágról. Az Antonescu Múzeum anyagát Bokor úr mutatta be élethűen, archaikus csángó nyelvjárással. A múzeumlátogatás után zarándoklatunk utolsó állomásán Pusztinán Nyisztor Tinka vendégei voltunk. Ő is tartott kiselőadást Pusztináról és a csángó népművészetről, konyháról és a vallási (magyar mise) jelenlegi helyzetéről. Tinka könyveinek, gyűjteményének is nagy sikere volt a csoportunk körében. Pusztinai tartózkodásunk az irgalmasság órájában délután három órakor kezdődött szentmisével zárult. A hazafelé út a Békás-szoroson át vezetett, ahol megtapasztalhattuk a természet, a víz erejét a leszakadt meder- és támfalak láttán. Az egy forgalmi sávon járható út ellenére így is felejthetetlenül szép volt a séta, melyet gyalog tettünk meg a szoros felfelé vezető útján. Késő este élményekben gazdagon érkeztünk meg Gyergyószentmiklóson keresztül Csíksomlyóra a Salvator Hotelbe. Másnap a Kegytemplomban a reggeli szentmise, majd a reggeli után a zarándoklaton szerzett lelki energiájával feltöltődve indultunk hazafelé.

Záró gondolatok
Nehéz röviden volt összefoglalni a zarándoklatunkkal összefüggő lelki eseményeket, többek között a szentmisék szentbeszédeiben elhangzottakat. A terjedelem miatt csak a fontosabb gondolatokat volt módomban megemlíteni. A zarándokutunk összességében jól sikerült. A Jóisten kísérte utunkat; nem volt baleset, betegség, buszmeghibásodás, konfliktus. Viszont volt szeretet, barátság az utasoknál egymás között és a moldvai vendéglátókkal, emberekkel egyaránt. A hosszú és nehéz, közel 2500 km-es zarándokút során nemcsak az utasok és a moldvai csángómagyarok között, hanem a busz utasai is létrejöttek baráti kapcsolatok. Egy őszi váci találkozást is terveztünk a zarándoklat résztvevőivel, ahol vetített képes előadással, bővebben elmondhatjuk élményeinket minden érdeklődőnek, hogy a jövőben minél többen kedvet kapjanak moldvai testvéreink meglátogatására.

Budapest, 2010. július 17.

                                                                                                           Gyöngyössy Lajos,  a zarándokút egyik szervezője és kísérője