Vallás és kultúra a moldovai magyarságnál

Moldvai Csángó magyarok magyar kultúrájának megmentése

és infrastruktúrájának erősítése.

A helyzet

Jelenleg a moldvai magyarság tömege Moldva területén él, körülbelül 120 nagyobb faluban és több kisebb falvakban is, kevesebben vegyes lakóssággal az itt lévő ortodoxakkal együtt.

Habár Moldva területén a romai katolikusok többségét helyesen magyar eredetinek tekintjük, az utolsó időben számon kellene tartsunk más vallásokba el távolodott lelkeket, amelyek magyar eredetiek és a római katolikusok közül származnak, amennyiben az említettek is a moldvai magyarság tagjai, és ha bár más vallásúak, akkor is ragaszkodhatnak magyarságukhoz, sőt az is lehet, hogy azért váltattak vallásukat, mert sértve voltak nemzeti hovatartozásukban.

Ha számokat szeretnénk említeni, akkor Moldvában 260 000 magyar eredetű ember él, ebből beszélnek még valamilyen szinten magyarul 60–100 ezren, és 6-7000 vallotta magát magyarnak a népszámláláskor. Mindezeket figyelemben véve elgondolkodtató az itt lévő magyarság sorsa.

Ahogy előbb említettem, rajtuk kívül bizony még lehet beszélni több mint 10 000 magyar eredetéről Moldvában a mely az új keresztény vallásokban vagy szektákban vannak (muszlim vallásúak is találhatók). Mindezeken kívül több mint 150 000 moldvai származású katolikus van, akik moldvai magyar eredetűek, de Erdélyiben románaknak vannak elszámolva.

Az utolsó 25 évben majdnem 100 000 római katolikus csángó vándoralt ki Moldvából a nyugat-európai, főként újlatin országokba, vagy épp Magyarországra. Azokban már olasz, spanyol, vagy más állam polgárai lettek, és nagyobb részüket már nem számolták a népszámláláskor Moldvához.

A moldvai magyarságnak nincsen önálló intézményesített infrastruktúrája, ezt a népességet az itt lévő román infrastruktúrákban találjuk meg.

A civil szféra

Az utolsó 15-20 évben több moldvai csángó szervezet is megszületett, így megmozduló civil szféráról beszélhetünk, amely szétszórva tevékenykedik a saját kultúrájának megmentésében, anyanyelv ápolásában. A szociálisan rászorulók segítésén kívül egyelőre semmi konkrét intézményesített, gazdasági vagy oktatási infrastruktúrával nem rendelkezik, kivéve a néhány magyar óra megszervezésével iskolában valamint iskolán kívül, és pár kulturális programmal. Habár mindegyik magyar nyelvet és népességet megőrző civil szervezet külön infrastruktúrával rendelkezik, nincsen összefogó tevékenység ezen a téren. Vannak a Csángóföldön kívüli más civil szervezetek is, a melyek el vándoralt csángókból származnak, vagy velük szimpatizáló személyekből, kutatókból alakultak..

A romai katolikus egyház egyelőre ezen szervezetekkel nincsen olyan kapcsolatban, amelyben segítenék a moldvai csángó-magyar kultúra megmentését és ki emelkedését. Idáig az egyház más utakat választatt, és a 1860-as évek után megtiltatta valamilyen ok miatt a magyar anyanyelv ápolását, azt értelmeztetve, hogy a moldvai katolikusok anyanyelve a román nyelv.

Mindezek meg figyeléséhez áttekintésre van szükség, amely összefogja, hogy mi hozta ebben a helyzetben a moldvai magyarságot és azt, ami pontosan ma van.

Azért fontos kitérni a Moldvában folyó római katolikus vallási tevékenységére, amely befolyásolta a moldvai magyarság kultúráját nyelvileg és az utolsó időben a kultúrájának eltérítésében is, mert a moldvai magyarság katolikusnak vallja magát furcsa helyzetben a nemzetség helyet.

Ahogy ezt áttekintjük, oda kell figyeljünk arra is, hogy mi hiányzik, és mi nem működik az oktatás terén, amely segítheti a moldvai csángó-magyar társadalom kiemelkedését és a gazdaság fejlesztését, ami erőt ad a társadalomnak. Ugyanakkor a huszadik század kezdetétől a média is összefogó ernyőt hozhat létre a társadalomban. Nemcsak moldvai magyarság civil, hanem a politikai társadalmára is gondolni kell.

Ha mindezeket figyelembe veszünk, akkor megmarad a legfontosabb dolog, az pedig a szeretet, amit az emberiség vall a kereszténységen belül. Aki szereti családját, az szeretheti a nemzetét és ugyan akkor szeretetben élhet az emberiséggel is.

Történelmi áttekintés

A moldvai magyarság leginkább a római katolikus egyházhoz kötődött az utolsó 800-850 évben, és ragaszkodott az itt lévő püspökségekhez. Bár más vallásban is voltak itt élő magyarak, ahogy most is vannak a moldvai magyarak, de a túlnyomó többségük katolikus.

A moldvai római katolikus püspökségek életében tehát a magyarságnak volt elsősorban szerepe, mert a magyarság nagyobb része ehhez a valláshoz kapcsolható, de a századokkal ezelőtt a szász nemzetség is katolikus volt itt, az egykori Kunország területén.

Ebben az infrastruktúrában a római katolikus egyház nem vette figyelembe moldovai magyarság nyelvét és hagyományait, hanem az egyház korábban latin, aztán román nyelvi kultúrában oktatta a népet oda se figyelve, akarva vagy akaratlanul a népességre, amely többségben magyar volt. Az elmúlt századokban szolgált a csángók között néhány kiváló pap, aki megértette a csángók kérését, felismerte kultúrájuk értékeit és igyekezett is megmenteni azt, de szándékaik nem tudtak széles körben érvényesülni.

Ha bár néhány százalék szász és sváb, és egy pár román család volt a moldvai római katolikusok között, Moldva régi népességére éppen nem volt jellemző, hogy a magyar nép nyelvét el akarta tüntetni, a katolikus papok (Bandinus és mások) Vatikánba küldött  jelentéseiből és a történelmi munkákból tudjuk, hogy a Moldvai fejedelemségben a középkorban szászok, a magyarok, a románok és más népek jól megfértek egymás mellett, s  egyik sem akarta a másik nyelvét vagy vallását elnyomni. Ez csak egy hiba miatt következet be, ahogy a történelem is mutatja, a már keletre haladó romai katolikus egyháznak érdeke volt létrehozni a román nyelvű római katolikusokat. Később az ortodox tengerben, egy ortodox országban a megmaradásnak záloga a román nyelvű katolicizmus jelentette, s mert a románok nem akartak római katolikusok lenni, ezért a katolikus magyarokból igyekeztek katolikus románt csinálni, feláldozva erre a moldvai magyarságot és most az utóbbi időben lassan már az erdélyi magyarságot is.

Ámbár a magyarság és a magyarak által alapított egyház Moldvában még a moldovai vajdaság előtt veszi kezdetét mindegyik történetnek külön-külön szerepe volt.

A legelső említések, amikor Magyarországról és Erdélyből Domonkos-rendű szerzetesek térítése révén a kunok körében a kereszténység terjedni kezd, és 1222-1227. közt, megszervezik a mai Moldva területén. a Milkói Püspökséget. IX. Gergely pápa a II. Endre király fiához, IV. Bélához írt levelében megköszöni a támogatást, ez azt is mutatja, hogy a magyar királynak érdeke volt ezt meg tenni a magyarság miatt, de a pápának mások voltak az érdekei, ő a romai katolicizmus terjedésére figyelt. A történelem nem úgy hozta a dolgokat, ahogy ezek kezdődtek és a tatárjárás miatt a püspökség meg szűnik.

A Szereti Püspökség: Szereten Laczkó moldvai vajda kérésére V. Orbán 1371- ben püspökséget létesített. A fejedelem fő célja a katolikusok iránti jóindulatának erősítése lett volna. Nagy Lajos király anyja, Erzsébet gyóntatóját, a Krakkóban született Jástrebiec András minoritát szentelték püspöké.

Losonczy Margit, Petru Musat vajda anyja 1377-ben Domokos-rendi szerzeteseket hívott Szeretre, kolostort építtetett számukra, ami 1391-ben zarándokhely lett. Musat Péter a rendnek adta a városi mérleg jövedelmét. Bizony ez időben Losonczy Margit, sok katolikus templomot épített, annyit mint ortodoxat is.

1413-ban a lengyel király és királyné Moldvabánya püspöki székhellyé tételét kérte Rómától, és 1423 táján XIII. János pápa ki is nevezett ide püspöknek egy Ryza János nevű lengyel dominikánus szerzetest.

A szeretvásári és moldvabányai püspökség XV. századi megléte jelentős katolikus – magyar és német – lakosság jelenlétéről tanúskodik Észak-Moldvában. Ezek a püspökök és a papok többségükben nem a magyar nemzetből származtak, nem is volt érdekük a magyar nyelv használatára. Figyelembe kell természetesen, hogy a mise szertartása latin nyelven történt a XX. század közepéjéig.

A moldvai püspökségeknek nem volt biztos politikai hátterük, a XV. század végén, Moldvabánya is elveszítette vezető szerepét a moldvai katolikus vallási élet irányításában. A XVI század elején teljesen meg is szűnt, az utolsó moldvabányai püspökről 1510-ből van említés.

Ezzel párhuzamosan Moldvabánya helyett a dél-moldvai magyar városok (Bákó, Tatros) jutottak egyre nagyobb szerephez. 1518-ban előbb rövid időre Tatros lett a moldvai katolicizmus központja. Ez az időszak a reformáció ideje volt, és csángó földre, ahol kunok és magyarak éltek, nagy számban vándoraltok üldözőt reformátusok is. A husziták meg jelenése a környéken valamennyiére fel emelte és elevenítette a magyar nyelv használatát, sőt itt alapították később Husz várasát, Tatroson magyar nyelvre fordított bibliát is nyomattatok. Ezek a protestáns magyarok vissza voltak térítve a katolicizmushoz, erősítve ezzel a katolicizmust ezekben a helységekben és nemsokára Bákó lett az új püspöki székhely.

Erdélyben elterjedt a reformáció, onnan már nem tudták római katolikus papokkal ellátni Moldvát, ezért a XVII. századtól római katolikus misszionáriusok, hittérítők érkeztek több különböző rendekből és ezek többféle nemzet fiai voltak. Találunk köztük olaszokat és lengyeleket, de görögöket, bolgárokat, bosnyákokat, örményeket is, és akadt kevés magyar is köztük, de a többségük nem akarta, vagy nem tudta használni a nép nyelvét, a magyart. A moldvai jezsuita missziók már a Kongregáció megalapítása előtt, a XVI. század végén megkezdődtek. 1586-ban Moldvát is felkereste a jezsuita balkáni missziók egyik szervezője, a konstantinápolyi jezsuita misszió megalapítója és vezetője, Giulio Mancinelli. 1588-ban Stanislaus Varsevicius, Justus Rabb és Johann König-Schonovianus lengyelországi jezsuiták térítettek vissza Jászvásáron a romai katolicizmushoz.

A legfontosabb XVII. századi moldvai misszionárius, Beke Pál, 1644-ben átment Moldvába, és onnan Marcus Bandinus, bosnyák származású püspökkel még a tatárföldi magyar faluba, Csöbörcsökre is eljutott. Jászvásáron a moldvai vajda támogatásával a jezsuita rend iskolát szervezett, igen nagyra törő ambíciókkal indította meg a moldvai misszióját, oda se figyelve a magyar népre, azért sokan panaszkodtak a pápáknak. Marco Bandinit 1644 szeptemberében Moldvában a vajda igen ellenségesen fogadta. Bandini, az obszerváns ferences szerzetes és apostoli adminisztrátor összetűzött mind a Moldvában missziózó olasz konventuális ferences szerzetesekkel, mind pedig Jan Zamoyski lengyellel.

Marco Bandini püspök (érsek?) 1650-ben a moldvai Bákóban meghalt, s a katolikus papok néhány éven belül kiszorultak Moldvából, az itt missziózó barátok visszahúzódtak Erdélybe. A Bandini írásos munkája mutatja a legjobban, menyire van el nyomva a moldvai magyarság kultúrája. Leveleket ír, s ezekben felhívja a figyelmet, hogy ide magyar papokra van szükség, hisz a magyar nyelv a hívők nyelve.

Girolamo Arsengo (1610) a moldvai Argeş-Bacau (Bákó) következő püspöke, római katolikus vallású görög volt. Pietro Diodato bolgár ferences fontos szerepet játszott a magyar és az erdélyi történelemben és a moldvai magyar katolikusok, a csángók között is. Diodato, a XVII. századi bolgár katolikus egyház legismertebb vezetője, 1642-ben megbízást kapott arra, hogy mint apostoli vizitátor vizitálja Erdélyt, ezt a feladatot azonban nem tudta végrehajtani. 1641-ben azonban Diodato nagy jelentésben számolt be a Moldvában élő magyar katolikusokról, a csángók életéről, vallásosságáról is. A jezsuiták és a ferencesek mellett a domonkos rend is fontos – bár lényegesen kisebb – szerepet játszott Moldva misszióiban. Mindezen időben a falvakból hívek írnak kérvényeket magyar nyelvű papokért könyörögve, de nem kapnak. Nagyon kevesen voltak azok, a melyek magyarul szolgáltak a népnek.

Nagy szerepet játszatt később, a XIX. században Petrás Incze János, aki Döbrentei Gábornak irt legelejében és figyelmeztetett a moldvai magyarságról. Ennek ellenére az anyaország többé nem avatkozik be a moldvai magyarság érdekében, mert Mátyás király után elveszítette hűbéri hatalmát Moldva felett. A XX század közepén a romániai Magyar Népi Szövetség Moldvában alapított több mint 100 faluban magyar nyelvi iskolát, de ebben az egyháznak nem volt semmi szerepe. Sőt meg büntette azok páterakot, akik a magyar nyelv védelmében voltak, mint Georgina pátert is.

Az egyház területén a lábniki vegyes nyelvű mise (2009) nagy porverés ezen a területen, ez kellene már a többi falvakban is, nem csak alkalmanként egy-egy konferencia pillanatában. Jó ez, de egy ilyen esemény olyan, mint a “Halati mise”. Ha nem lesz vegyes mise magyar-román nyelvű a csángó magyar falvakban és az elkülönített erdélyi román nyelvű csángók részére épített templomokban, akkor a nép megosztása megtörténik és a magyar nyelv meg szűnik.

Mindehhez kell komoly program, ami sajnos nem történt meg. Akármilyen nagy ígéretek hangzatok el az évek folyamán.

Az oktatás

Tapasztalatok és eredmények a magyar nyelv oktatása területén.

Nehézségek és más észrevételek

Nem akarok visszatérni a magyar nyelvű oktatásra, ami történt az 1950-es évek idején, s ennek megszűnése a román nyelvű oktatásra kényszerítette a moldvai magyarságot. Ám az 1990-es évek végére a moldvai magyarok kérték a magyar nyelv oktatását, mint tantárgyat, a román tagozatú iskolákban. Nem térek vissza másra csak arra, hogy milyen szintre juttatt el ez a kezdeményezés. Kezdetben magánszemélyek hoztak létre, vagy tanárak, amelyek ismerték a magyar nyelvet és később szervezete az első szervezet, amely ezt meg kezdte a 1999-ben, a Szeret-Klézse Alapítványon belül.

Hasszú éveken át felmerült az oktatási téren az a kérdés is, hogy milyen képen lehetne a szülőket bevonni az oktatásba. Az a tapasztalat, hogy családokban a szülők inkább román nyelven kommunikálnak gyerekeikkel, a mi egy részt onnan van, hogy az értelműkben a szülők félnek, hogy gyerekeik nem tudnak érvényesülni ott, ahol mindenütt a román nyelv használatára bukkannak nap mint nap, és ha érzik es, hogy elveszőben van a csángó kultúra, nem tartják annyira fontosnak a magyart, mint a román nyelv teljes megértését és értelmezésit. A magyar nyelv ezért elveszőben van, bizonyára az is tapasztalható, hogy a külföldön dolgozók az adatt ország nyelvén oktatják gyerekeiket, szintén az érvényesülés érdekében,

Kevesen vannak azok, akik gondolnak arra, hogy az államnyelvet – mint jelen esetben a román nyelvet – fontos megtanítani a gyerekekkel, és persze még kevesebben vannak azok, akik az őseik nyelvire, a magyarra tanítanák meg őket.

Mindez azért, mert a csángó magyar nyelv csak nyelvjárásban maradt meg. és írni-olvasni most kezdték páran oktatni gyerekeiket.

Ezeknek a kérdéseknek megfogalmazása köszönhető a szülőkkel tartat kapcsolat miatt is, ám természetesen kevés azok szülők száma, akiknek ideik lenne ezekről a kérdésekről tájékozódni. De mégis vannak néhányan.

Egy érdekes kérdés a mely megfogalmazódik, a tovább tanulás lehetőségei a magyar nyelvi iskolákban, úgy értve magyar nyelvű gimnáziumokban és egyetemeken, s ez módon alakuljon ki a moldovai csángó-magyar értelmiség.

Az észrevételek a tapasztalataikból indultak ki és tükrözik azt a valóságot, amelyet a Szeret-Klézse Alapítvány munkacsoportja vett értelembe. Nagyon kevés az igény a csángó-magyar értelmiségre, vagy épp nincsen rájuk semmilyen igény. Úgy értve, hogy kevés az, az intézmény a mely befogadó lenne ebben a témában, hisz a romániai magyar politika nem segített és nem avatkozik be ez irányban.

Habár a civil szervezetek szoktak alkalmazni magyar nyelven ki képzett értelmiséget, nincsen kellő erő az értelmiség megfizetéséhez, ebben az esetben a szervezetek is hátrányban vannak a programok megvalósítása lehetőségeiben. Jelenleg vannak Erdélyiből és Magyarországból érkezett alkalmazottjai egyes szervezeteknek, a helyi programokban kevés azok száma akik szívükön viselnék a csángó-magyar kultúra megmaradását, habár köztük vannak, akik mindent megtesznek a program jó működése érdekében. Bizonyára a jó munka végzésért szó esik a jó fizetésről, s hogy vonzó lehetőséget kell adni azoknak, akik itt végzik a munkát, ám pozitív diszkrimináció szükséges azoknak, akik visszatérnek a csángók közül, természetesen a megkért munkákért és ennek elérése után.

Másik észrevételben az fogalmazódik meg, hogy ameddig a csíkszeredai Domokos Pál Péter Alapítvány elnöke Borbáth Erzsébet asszony volt, addig több mint 120-150 gyerek tanult magyar szakiskolákban, gimnáziumokban és egyetemeken, most ezek száma nagyon leesett. a jelentkező. A csángó diákok, akik lelkesen magyarul akarnak tanulni, valamilyen ok miatt elégé nagy számban visszatérnek a bákói román nyelvű iskolákba. Ezek okára nem térek ki, ezekről ők maguk, a visszatérők kellene beszámoljanak. Ami itt meg jegyezhető az, hogy a magyar nyelvi oktatás tekintélye lefelé esik.

Nincsen semmi kilátás a helyi moldovai gimnázium meg valósítására se. A meg vásáralt hely egyelőre parlag, ennek okait nem ismertetik velünk moldovaiakkal, és bizony sok fiatal csángó-magyar értelmiségi, aki ott dolgozatt Moldvában, eltávozott Erdélyibe vagy Magyarországra, hisz bizonytalannak látszatt a munkahelyük, nem volt a jövőre való kilátása és bizalma.

Ha az erdélyiek és a magyarországiak maradnak is egy ideig Moldvában az oktatási terén, ez nem azt jelenti, hogy itt akarnak teljesen maradni, de ideiglenes munkahelynek ez nekik megfelel. Ritka azoknak a nem csángóknak a száma, akik itt maradtok hosszú távra. Mindezeket értelemben véve egy dolog biztos, ha a helybelieket nem erősítjük, akkor kevés az esély, hogy a helybeli helyzet jó irányban haladjon.

Akármennyire emelkedne is az iskolán kívüli magyar nyelvi foglakozás a gyerekekkel, valamint a három-négy magyar óra az iskolában, ez nem azt jelenti, hogy a nyelvi asszimiláció nem történik meg. A csángó-magyar kultúra meg maradásához sok más kell. Természetesen az első ez a lépés, amely megtörtént és a melyet terjeszteni kell ott, ahol szükség van rá. Ez nagyon fontos, de persze ne várjuk el azt, hogy ezt kérvényezni fogják a szülők, hanem meg kell teremteni az igényt rá. Intézményeket kell létre hozni, a melyeknek legyen rájuk szükség, ahol tudják fejleszteni saját infrastruktúrájukat minden téren. Mindezekért említem: szükség van egy erős civil szférára, amely az irányban viszi az egyházat, az oktatási intézményeket, a gazdaságot és médiát, amire szüksége van a csángó magyaraknak, hogy ne keljen szét szóródjanak a világban.

Több mint két éve hangsúlyozam a csángó rádiót. Erről már régen es volt szó, hogy egy független csángó rádió hozzá járulna a csángó kultúra megmaradásához, ám ehhez a csángóóságnak nincsen ereje. Mindenki egyetértett azzal, hogy ez nagyon fontos. Ám nagy örömmel látom, mégis van olyan ember, aki ezzel nem csak egyetért, hanem lépéseket is tesz. Így meg született az első független csángó rádió az interneten.

Használatához nem kell más csak fel lépni az Internetre, és meghallgatni az adását, ám a továbbiakban ennek az embernek a munkájában kell segíteni, hogy tudja fejleszteni a kezdeményezésit és lassan abban is segíteni kell, hogy ezt ne csak interneten lehessen terjeszteni.

Azt szokták mondani, a történelem meg ismétli önmagát, ez még egyszer bebizonyosodat. Nem az értelmiség és a király oldja meg a poroszt baját, hanem a poroszt mindkettőnek, hisz az értelmiség mindig tanulmányozza a parasztot és a király mindig adóztassa ezt. Ez így történt a csángó-magyar kultúrával is idáig, ezért ne várjuk el, hogy mások oldják meg problémáinkat. Se a román állam, se a romai-katolikus egyház nem teszi ezt meg, ha nem vagyunk képesek rá venni őket ere.

Akár az oktatás útját, akár a média probléma megoldása az egyszerű emberek kezdeményezéséből indult meg, és ez a minta, amikor mindenki azt hangsúlyozta, hogy mindezt nem lehet megvalósítani.

Bizony, ahogy a politika és a külső beavatkozás megtörtént a csángók körében ez megosztott minket, és ahogy ezt mindenki elismeri, ez a beavatkozás le is lassít. Ebben az a tendencia, hogy csak azokat a személyeket fogadják el csángóknak, amelyek szerepeltették magukat. A többieket, amelyek valamit tesznek bizonyos értelmetlen okok miatt megsemmisítik, lejártatják és azután a többséget félreteszik. Az tudott, hagy a csángóság nem egy tömegből áll, ahol több vezető akar gazdálkodni. Hanem előbb-utóbb rá kell jönnie a politikának, hogy a csángóóság a magyar kultúrának az a része, amely eltűnésben van Moldvában, és ez több családból áll, a mely épp falvakat alakít és ezek a falvak majd csoportjai a csángóóság.

A meddig nem lesz sok csángó szervezet a mely több területen azonos, és más-más feladatokat visz végre, addig a moldovai magyarság halála le van pecsételve. A jelenlegi rebegést csak a lelkesedés és az egyes érdekek tartják fenn, mindez biztos halála a moldovai csángó kultúrának és lassan a gímeseinek is.

Mindezek a gondolatok meg fogalmazódtak a Szeret-Klézse alapítvány, valamint a Phoenix Egyesület részéről, és pár szülő észrevételével.

Összefoglalók

• A moldovai magyarság problémáinak megoldását a moldovai magyarság kezében kell legyen, mert ennek szervezetei tudják ezt megoldani.

• Támogatni kell az olyan kezdeményezéseket is, a melyek nem nagy hírű szervezeteknek vannak elismerve, valamint a fejlesztésben támogatni kell a csíkfalusi rádiót is.

• Meg kell adni a lehetőséget, hogy igény legyen a fiatal csángó értelmiségre egyelőre a szervezeteken belül és mielőbb a helyi intézményekben is; egyházi oktatási intézményekre és gazdasági infrastruktúrára van szükség.

• A magyar nyelvű oktatás tekintélye lefelé esik, ezért ezt emelni kell.

• Vegyes magyar-román nyelvű misék kell legyenek, egyelőre legalább azokban a falvakban ahol folyik a magyar nyelvű oktatás.

• Ismertetni kell a moldvai magyar származású falvakban az igazi eredetüket, még akkor is, ha már elveszítették magyar anyanyelvüket.

Klézse 2010-01-27.

Duma-István András